

Leírás:
A gabonasikló a pikkelyes hüllők rendjének a kígyó alrendjébe, ezen belül a siklók családjába tartozik. Elterjedési területe az Amerikai Egyesült Államok délkeleti része, New Jerseytől Florida déli csücskéig, nyugat felé Texasig. Általában csak 100-150 cm-re nő, de a rekord hossz 182 cm volt. Rendkívül változatos színekben fordul elő. Gyakran található mezőgazdasági épületekben, rágcsálókra vadászva, nevét is innen kapta, gabona illetve kukoricasikló. Tartása viszonylag egyszerű, kezdő terraristáknak is ajánlott!
Tartása:
A gabonasiklót előzőleg megölt egerekkel, vagy apró patkányokkal tápláljuk (a patkányok nagyobb gabonasiklóknak adhatók ). A fiókákat apró egerekkel etetjük, majd a növekedés során a zsákmány is nőhet. A prédának akkorának kell lennie, mint a kígyó feje, vagy annál kisebb. A növésben lévő fiatal kígyókat hetente néhányszor etetjük, a nagyobbakat, növekvő méretű prédával, 7-10 naponként. Nem szokatlan, hogy a gabonasikló étvágya csökken a vedlés idején, tehát az etetés gyakoriságát az étvágy csökkenésének arányában ritkítjuk.
Egy vizet tartalmazó edényre is szükség van a kígyó élőhelyén, a víznek mindig tökéletesen tisztának kell lennie! A kígyók gyakran a vizükben végzik a dolgukat, ez esetben azt haladéktalanul ki kell cserélni és az edényt kitisztítani! A nagyobb vizes edény a megfelelő.Különösen vedlés előtt, gyakran fogjuk a kígyót a vízben találni.
Nemek meghatározása:
Siklóink nemét többféleképpen megtudhatjuk.
-Ránézésre, mely elég kis százalékban biztos módszer, a hím farka hosszabb, a farokban rejtőző hemipéniszének köszönhetően. A nőstény farka hirtelen szűkül.
- Átvilágítás. Egész kicsi korban a világos színű siklóinkat ha erős lámpafény elé teszzük, a hím siklóban látni lehet a hemipéniszt, pici piros csík formájában.
-Kiskorban a kipattintós módszerrel, melyet én személy szerint, csak is hozzáértő személyre bíznék, ugyanis sérülhet a nemi szervük.
-A legbiztosabb módszer pedig a megszondázás. Hím állat esetében a szonda akár 15 farokpalyzs mélységig felcsúszhat, a nőstények esetében 3 farokpajzs mélységig. Ezt is szakemberre bízzuk! Nem megfelelő kezekben, fogamzásképtelenné tehetjük állatunkat, de akár elpusztuláshoz is vezethet.

Szaporodás:
Élőhelyén röviddel a téli álmából felébredve március és május között párzik. A nőstény a tojásokat, melyeknek száma egy fészekaljban 12-24 között van, a párzást követően, valamivel több, mint egy hónap múlva rakja le. A tojások hosszúkásak, bőrszerű, rugalmas héjuk van. Körülbelül 10 héttel a tojások lerakása után a fejlődő kígyóivadékoknak speciális pikkelye, úgynevezett tojásfoga nő, melynek segítségével a tojás héját felhasítják.

Keltetés:
A fészekaljat a keltetéshez lehetőleg azonnal tegyük át az inkubátorba. Ha a hőmérsékletváltozás nem túl hirtelen, a tojások elviselik a 18-32 °C közötti hőmérsékletet. Lehetőleg azonban 27-30 °C-os keltetési hőmérsékletet biztosítsunk,ami éjszakára 5-8 fokkal csökkenhet. Az első tojások általában a 70. naponhasadnak fel. Ez az időtartam a 27 °C-os keltetési hőmérsékletre vonatkozik. 32 °C-on a kelési idő 63 napra csökken, 25 °C-on pedig akár 90 napra is elnyúlhat. Azéjszakai hőmérséklet természetesen szintén befolyásolja a kelési időt, így pl. amásodfészekaljak kelése a hűvösebb éjszakák miatt néhány nappal mindig továbbtart. A hőmérsékleti tartomány a nem ritkán 100%-ot is elérő kelési arányt nembefolyásolja. A tojás nagyságától függően a frissen kikelt gabonasiklók hossza 20-32 cm, átlagosan 25-27 cm.



Utódok felnevelése:
A fiatal kígyók első vedlése a 4. és 14. nap között következik be. Sajnos gyakran a fiataloknak alig fele eszi meg önként az újszülött egeret. A nagyon kicsi terrárium növeli az étvágyat, sőt az étvágytalan gabonasiklót műanyagdobozban egy egérfiókával összezárva megtörhet az átok. A makacs takarmány-megtagadókat újszülött egérrel kell tömni. A jól evő fiatalokat célszerű a koplalóktól elkülönítve tartani. Az önállóan evő kígyók jobban fejlődnek, mint a mesterségesen tápláltak. A jól evő fiatalok gyorsan nőnek.
